2009. augusztus 28., péntek

Egy kis cicakultúra

Indiában több mint 2 ezer éves szanszkrit írásokban találhatunk utalásokat a macskákra. Japánban Kr.e. 600 körül a templomi szent tekercseket rongáló egerek elleni õrökként alkalmazták a doromboló vadászokat.

Az ősi Peru part menti lakói, a mohikán indiánok szintén istenként tisztelték a macskákat, testvéreik, a kecsua indiánok viszont alapvetõen gonosz, félelmetes erõt láttak benne.
Késõbb, ahogy a faj elterjedt egész Európában, hasznosságát széles körben elismerték,

Angliában például törvényt hoztak a macskát ellopó vagy elpusztító emberek ellen.


A sötét középkor
A macskák aranyélete Európában 700 évvel ezelõtt, a középkorban ért véget, amikor a hatalmas és zsarnoki középkori egyház tûzzel-vassal végleg ki akart irtani mindent, ami "bűnös". Ádáz dühe olyan állatok ellen fordult, amelyeket keleten tiszteltek, nagyra becsültek. Ennek a "keresztes hadjáratnak" az egyik elsõ áldozata a macska volt, melyet tisztátalan állatnak, sõt, egyenesen boszorkánynak nyilvánítottak. Éjjeli kóborlásai, nesztelen lépte, titokzatos ténykedései, sötétben világító szeme mind ördögi eredetre engedtek következtetni. A macskákat a szent inkvizíció nevében százezer számra kínozták halálra.



DE MA MÁR ILYEN SZERENCSÉRE NEM LÉTEZIK!!!

Nincsenek megjegyzések: