Az
Amerikai havanna zöld szemű, csillogó sötétbarna szőrű házicica házasságából született. Kitűnő mama, féltő gonddal ápolja kicsinyeit. Kedveltté az tette, hogy játékos, ragaszkodó és imádja a gyerekeket. Gyengéje, hogy egyedül unja magát. Mindig foglalkozni kell vele. A szép barna szőre csak felnőtt korában alakul ki, a kiscicák szőre között még sok fehér szál is előfordul, de ez idővel elmúlik és egységes csillogóbarna színe egészen idős koráig kitart.
Az Abesszin egy törpe puma.Kissé vad, távolülő, keleties vágású szemei és a nagy hegyes végű fülei teszik különlegessé. Rövidszőrű, erős, karcsú, kecses hosszú végtagokkal. Angol tenyésztők 130 éve tenyésztették ki.
A fáraók macskáinak egyenes leszármazottai, amit bizonyít a hasonlóság a két macska típusa között.
A nevét Etiópia régi elnevezéséről kapta, ott viszont teljesen ismeretlen ez a cicafajta. Alapszíne aranybarna, de a szőrszálak vége fekete, ettől lesz különlegesen színjátszó a bundája. Kedvelt még a vörös, a kék, a csokoládébarna, a lila és az ezüstös árnyalatú is.
Az Amerikai rövidszőrű cicus egy házimacska, aki nemesi rangot nyert Amerikában. A telepesek vitték
be az új földrészre, és mintegy 120 éve tenyésztik és jegyzik ezt a fajtát. Szinte minden színárnyalatban előfordul, de a legkedveltebb a hófehér.
Nyúlánk a termete, ovális a feje, nagy kerek szemei értelmesen ragyognak. Nagyon barátságos, játékos természetű, ugyanakkor tartózkodó, mindig odafigyel, hogy ne legyen a gazdija terhére.
Európában alig ismerik, Amerikában rajonganak érte.
Az
Angóra hosszú szőrű, közepes termetű cicus. Kecses törzae és hosszú lábai vannak. Jellegzetessége, hogy a hátulja magasabban van, mint a feje, mert a hátsó lábai hosszabbak mint a mellsők. Török származású, nevét is a török fővárostól, Ankarától kapta.
A XVI. században már nagyon népszerű volt Európában, a francia és az angol nagyúri udvarokban gyakran előfordult, de később a perzsa hosszúszőrűek teljesen kiszorították. A XX. század közepe óta tenyésztik ismét.
Balinéz a hosszú szőrű sziámi cicus. Elegáns, könnyed, táncos járása teszi különlegessé. Nevét is emiatt kapta. A balinéz Bali szigetéről származót jelent, de a cicának nincs semmi köze a kis óceáni szigethez. Amerikában és Európában kakukkfiókaként hosszú szőrű is született a sziámi családban, és azért nevezték el így, mert mozgása a Bali szigeti fűszoknyás táncosnők ringó járására emlékeztette az embereket. Jelleme, tartása és tulajdonságai teljesen megegyeznek a sziámi fajtáéval.
A
Birman ig
azi macskakirálynő. Hófehér bundáján a szőr félhosszú, pofikáján barna foltok, teste nyúlánk, járása méltóságteljes, szeme ragyogó kék vagy aranyszínű. Kedélye kiválló, képes napokon keresztül megállás nélkül játszani. Jellegzetes, hogy bármilyen is a bundája szine, a tappancsai mindig fehérek. Feltételezések szerint a sziámi macskától származik, annak egyik mutációja. Eredetét legenda is övezi: Egy burmai kolostorban született és a kék szemű, gyönyörű Cun Kiang Sze istennő szent állata volt. Az európai tenyésztők körében 90 éve tűnt föl, s nevében megőrizték a legendát, a teljes neve ugyanis így szól: BURMAI SZENT TEMPLOM-MACSKA
A Bombay (a babonások tőle félnek) igazi fekete macska. A szőre olyan fényess, mintha lakkoznák. Járása hangtalan és kecses, sokan ezért minipárducnak tartják. Szőre rövid, feje gömbölyű, természete békés és jóságos, szinte állandóan dorombol. Az amerikaiak alakították ki a barna Burma macska és a fekete rövidszőrű amerikai keresztezésével.
A
Brit rövidszőrű az igazi macska a ház körül. Cirmos, fehér hasú, nagybajuszú, kerek fejű, kis fülű, kedves, barátságos, békés, mindenkivel jól kijön. És régen ő fogta az egereket is. A szőre rövid, mint az eredeti házimacskáknak, s minden színben , árnyalatban előfordul. A fajtisztaságra ügyelő tenyésztők is 23 féle színárnyalatát ismerik el. Tenyésztési rendellenesség, hogy amelyik cica fehérnek születik, és szeme kék, az az esetek 90 százalékában süket is. Sőt a felemás szeműek is félig süketek a kék szem oldalán. Gyakori közöttük a vörös színű, és a vörös cirmos is.
A Burma sárgaszemű, barna bundájú, rövid, tömött szőrű,erőteljes felépítésű macskafajta. Okos, értelmes, a világ legjámborabb állata--az emberrel. Ugyanakkor nagy vadász, szeret messze elcsatangolni, és megtámadja a nagyobb testű rágcsálókat is. Kalandozó kedve miatt a szobába zárást nem tűri, de ha otthon van, akkor halk és kedves, senkit nem zavar, egyáltalán nem agresszív.
Thaiföldről (Burma) származó ősét sziámival keresztezték, így alakult ki ez a fajta. Az amerikaiak kizárólag csak a barna színűt nevezik burmainak.Az ettől eltérő színűt (lehet lila, vörös, pezsgőszín, teknőctarka) maláj mackának nevezik.
A sziámi macska egyik amerikai változata a Colorpoint. Nagyon hasonlít a sziámi macskára, de annál erősebb felépítésű, csontosabb, vaskosabb. A sziámit külömböző rövid szőrű macskákkal házasították, így az ő szőre is rövid, de sokféle színű lehet. Van fókabarna hiúzmintázattal, csokibarna teknőcfoltokkal, krémszínű, lila és tiszta vörös is. A keresztezés során a szülők legjobb tulajdonságait örökölte: szenvedélyesen ragaszkodik a gazdihoz, csodálatosan tud alkalmazkodni. Nagy a mozgásigénye és végtelenül játékos. Nagyon kíváncsi természetű, de sosem tolakodó.
A
Cirmic walesi néven annyit jelent, hogy walesi. Wales Nagy-Betannia egyik tagja, mégis Amerikában, pontosabban Kanadában fejlesztették ki ezt a fajtát, a Man szigeti keresztezéséből. Félhosszú szőrű, a hátsó lábai hosszabbak ezért a farát föltartja.
Az utolsó csigolyák hiányoznak, ezért nincsen fark sem. Jó tulajdonsága, hogy kiváló egérvadász.
Van egy rossz tulajdonsága is: nem szereti, ha húzzák, szekírozzák.
Mindenféle színben és mintázatban előfordul.
Harminc évvel ezelőtt New York állam egyik macskatenyésztőjénél egy kis idegen macska született a rövid szőrű szülőktől és rövid szőrű kölykök között. Hosszú, erős, göndörödő szőre volt. A tenyésztő ebből fejlesztette ki az új Drótszőrű fajtát, amely ma már népszerű más földrészeken is.
Közepes nagyságú, de izmos, erős macska. Más állatoktól tiszteletet követel, az emberrel szemben azonban tisztelettudó. Intelligens és szeretetre méltó.
Értékét nagyban növeli, hogy még mindig nagyon kevés van belőle.
Az
egzotikus rövidszőrű a perzsa macska rövid szőrű változata. Vaskos, zömök termetű, rövid lábai és nagy, kerek mancsai vannak, nyaka rövid és vastag. Kerek a feje és apró fülei is kerek végűek. A farkát mindig egyenesen tartja.
40 évvel ezelőtt a macskaimádó amerikaiak fejlesztették ki a perzsa macska és a burma házasságából.
Nyugodt és csendes cica, kiválóan alkalmazkodik a körülményekhez, rendkívül békés természetű.
Pettyes macska, más néven Mau.
Mau a macska óegyiptomi neve. S valóban az egyik legrégibb fajta,
4-5 ezer évvel ezelőtt az egyiptomi fáraók korában már éltek az ősei. A mai maukat amerikai macskatenyésztők alakították ki az óegyiptomi mozaikokon, freskókon látható ősi mau mintájára.
Rövid a szőre, középnagyságú, hosszú lábú, izmos cica. Jellegzetességét a homlokán hordja: a pöttyök, csíkok úgy rendeződnek, hogy skarabeuszmintát adnak, ami a fáraók amulettjére vésett szent bogárra emlékeztet.
A szemei zöldek.
Minden ház kertjében, család otthonában megtalálható az európai rövidszőrű macska. Mindenféle macskaszínben megtalálható: fehér, fekete, cirmos, vörös, teknőctarka, füstszínű...
Ez is fajtiszta, mert fajtán belül szaporítják, de vannak jellegzetességei. Valamivel kisebb, karcsúbb, kisebb a feje is, a szőrzete pedig mindig rövid.
Valaha a vadmacskák voltak az ősei, sokat megőrzött azok tulajdonságaiból. A kényszert és parancsot nem tűri, önálló, akaratos, sokszor már makacs, ugyanakkor igényli a gyengédséget, gondozást. Egyszóval igazi macskatermészete van. :-)
A Havanna egy zöld szemű, gesztenyebarna cica. Hosszúfarkú, karcsú testű csodaszép macska, a csokoládébarna sziámi egyszínű változata. 60 éve létezik, keresztezés során született. A szőre rövid. A természete jóságos, mindene a játék. Ennél csak a napfényt kedveli jobban. Ha nyáron sokáig heverészik a napfényben, a bundája kifakul. Igazi csillogó gesztenyebarna színét ezért csak ősszel nyeri vissza.
Hosszúszőrű
sziámi macskaként született 80 éve, majd a továbbtenyésztés során lett belőle perzsa macska, a Himalája. A mancsai és a farka színe eltér a testszínétől. Fantasztikus bundája alapos és rendszeres ápolást kíván.
Öntudatos teremtés, tisztában van értékeivel, s azzal is, hogy ő egy különlegesség. A szeme kék, a két leggyakoribb tipusnak az arca és a mancsai vagy kékek vagy fókaszín szürkék, de előfordul bézs, gleccserszín, törtfehér, krémfehér változat is. Más néven is ismert a fajtaí: Khmer.
Vadonatúj cica a Hócipős macska. Annyira új, hogy még csak Amerikában ismerik el önálló fajtaként, Európában korcsnak tartják. Úgy született, hogy a sziámi mamacica elkóborolt és teherbe esett egy tarka, rövid szőrű kandúrtól. Szép utód, rövid szőrű, sok sziámi beütéssel. Ebbe láttak az amerikai tenyésztők fantáziát, és lelkesen továbbtenyésztették.
Természetét tekintve jobb a sziáminál, nem annyira nyafogós és lármás. Csak az egyedüllétet utálja nagyon.
Ősidők óta a japánok szent- és házimacskája a
Japán csonkafarkú.
Minden színben előforful, de a kedvenc a mi-ke névvel illetett háromszínű, a fehér hasú macska hátán a fekete és a vörös foltok váltják egymást. Templomi szentmacska-szerep és a ház körüli egerészés mellett még egy jelentős feladata van: a kis boltokba ő hívogatja be a vevőket. Jellegzetessége a csonka farok, ami nem is olyan nagyon csonka, hiszen 10-12 centiméter hosszú, de visszafelé hajlik, ezért csak fele olyan hosszúnak tűnik. Úgy néz ki mont egy sapkabojt.
Rövid de rendkívül dús szőrű, erős csontozatú, eléggé nagytestű cica a
Karthauzi. Kékesszürke a szőrének színe és bársonyos a tapintása. A francia karthauzi kolostorban a barátok tenyésztették ki, Afrikából hozott macskákból. Ez minimum 400 évvel ezelőtt történt. Az angolok mégsem ismerik el önálló cicafajként, mert nagyn hasonlít az ő rövid szőrű kék macskájukhoz.
Természete és hangja mindenesetre egyedülálló. Vékony, síránkozó kölyökhangja van, amit nagyon ritkán hallat. Az egyik leghűségesebb és legmegbízhatóbb háziállat.
A
keleti rövidszőrű nagy fülű, hosszú lábú és farkú, kecses és rövid bundájú cicák, akiknek a szeme kissé ferde vágású, a szőrük kellemes taapintású. Minden színárnyalatban létezik, a sziámi és rövidszőrűek, -mint a csincsilla is-, keresztezéséből született. Külföldön
Oriental shorthair néven ismertek.
Jellemük is megkülönbözteti őket a többi macskától. Rettenetesen kíváncsiak és óriási a mozgásigényük. Kalandvágyók és utálják a magányt, ezért könnyen elcsavarognak. Ők azok, akik minden lében kanalak: mindent kipróbálnak, megkóstolnak, minden oldalról megvizsgálnak. Velük soha nem unatkozik az ember.
A Korat lelkiző típusú, ezüstkék színű, rövid szőrű gyönyörű macska. Világító zöld vagy borostyánszínű szemei vannak. Ősrégi típus. Thaiföld, régi nevén Sziám királyainak szent állata volt. A sziámiak szerencsehozónak tartják még ma is és a népi rituálék szereplője emiatt.
Külseje szinte semmit sem változott az évszázadok alatt. Nevét egy thai király adta, egy thai tartomány neve a Korat. Magának való, még a többi macskát is nehezen viseli el, bezárva nem lehet tartani, mert lelki beteg lesz ettől.
Az amerikaiak nemzeti macskája a
Maine Coon. 140 éve tudatosan tenyésztik, de mát korábban is létezett. A legenda szerint a vadmacska és a mosómedve (angolul: zacoon) keresztezéséből. Valójában a vadmacska és az Európából áthurcolt Angóra macskák házasságából. A rideg körülményekhez kiválóan alkalmazkodott. Hatalmas teste--nem ritka a 12-14 kilós!--dús szőrrel fedett, hatalmas lompos farka van. Minden színben előfordul. Edzett, szívós, temperamentumos, sokáig él, akár 4 évig is eltarthat is eltarthat, amíg a kiscicából kifejlett szépség válik.
A fjordokkal tarkított, zord időjárású Norvégia kis vidéki falvaiba él a Norvég erdei macska.
A viking kor óta alig változott, mert nincs kivel keverednie, ilyen hidegben más macskák nem maradnak meg. Félhosszú a szőre, hidegtűrővé egy speciális fedőszőrzet teszi.
Jellegzetességei: A füle csúcsán szőrpamacsok vannak és golfnadráágja van, a hátsó lábaira rálóg a farok hosszú szőre. Továbbá pofaszakálla és sszőrgallérja is van. Minden színben létezik. Semmi köze a vadmacskákhoz, teljesen szelíd és civilizált, csak az idegenektől tartózkodik egy kissé.
Rövid, selymes pöttyös bundájú macska az Ocicat. Hasonlít az egyiptomira: közepes nagyságú, elegáns megjelenésű, a pöttyös bunda azonban egyedi jellegzetességet ad neki. A macskaimádó amerikaiak tenyésztették ki alig néhány évtizede a csokibarna sziámi kandúr és sziámi-abesszin nőstény házasításával.
Jelleme teszi igazán ideálissá: alig igényel gondozást, buzgó, gyorsan tanul, alig nyávog, kedélyes, nyugodt és barátságos. Különösen a kisgyerekeket szereti.
Kecses, karcsú, ruganyos testű, finom csontozatú az Orosz kék macska. A hátsó lábai hosszabbak, mint az elsők. Különös ismertetőjele a bundája. Egyetlen másik macskafajtának sincs ilyen csodálatosan csillogó, dúsan tömött, rövid szőrű kék bundája. A szőre szorosan a testére simul. A fantasztikus szőrzet a hideg időjárás eredménye: Oroszország északi részén, Arhangelszk környékén honos, onnan terjed el Európaszerte. Bár nagyon bírja a hideget, a meleg lakást mégjobban kedveli. Ideális szobacica. Szeretetreméltó, engedelmes, alkalmazkodó.
Igazi öröm vele együtt élni.
A
Perzsa cica hosszú szőrű, pisze orrú, gömbölyű fejű, apró fülű, kerek szemű szépségek. Hajlamosak vagyunk az összes hosszú szőrű macskát perzsának nevezni. Bár 120 színárnyalat létezik, a rokonokkal -- a török angóra macskával például -- könnyen összetéveszthetők.
A jelleme is más, óvatos az emberekkel, viszont nem űzi a fékezhetetlen kíváncsiság, nem szed szét mindent, kellemesen dalolva nyávog, ha akar valamit. Nagy türelmet és rengeteg gondozást igényel. Napi egy órát kell fésülgetni a ragyogó bundáját, ha azt akarjuk, hogy mindig szép legyen.
A macska, akinek perzsa bundája van. Cornish Rex névre is hallgat és mindössze 60 éve létezik tudatosan. Korábban is volt, de akkor nem sorolták a fajtiszták közé. A rövid szőrű, karcsú, hosszú lábú, nagy fülű cicák utódai között találtak göndör szőrűeket és ezt a különlegességet a tenyésztők tudatosan fajtává fejlesztették. Lehet fehér, barna, fekete vagy tarka, a lényeg, hogy erősen göndörödjön a szőre. A Rex macskának még a bajusza is girbe-gurba. Nagyon játékos, bohókás természet, s a göndör szőr érzékeny lelket takar.
Gömbölyű fejű, ferde szemű cicaóriás, nagyon hosszú a szőre, ami semmiféle gondozást nem igényel. Rendkívül békés természetű, csak Amerikában ismerik el fajtisztának. A rongybaba never--angolul Ragdoll-- állítólag onnan kapta, hogy ha ölbe veszed, úgy lóg a karodban, mint egy rongybaba. Alig érez fájdalmat, ezért rendkívül tűrőképes. 50 éve létezik, az őse egy balesetet szenvedett perzsa macska volt, a mai utódokat mind tőle származtatják. A kétszínűek a legnépszerűbbek, közöttük is a fókabarna-fehér, a vörös-fehér, és a kék-fehér színűek a nagy sztárok.
A Skót lógófülű az egyetlen macskafajta, akinek nem áll hegyesen a füle, hanem előre hajlik, lóg, és ezzel bánatos külsőt kölcsönöz a cicának. Rövid nyakú, kerek fejű, kerek szemű, tömzsi kis állat. Természetére nézve kiegyensúlyozott, barátságos és szeretetre méltó. Ezt a Skót különlegességet sokáig testi hibának tartották, csak 40 éve kezdték a lógófülűt tenyészteni Amerikában. A fajtatiszta cicák közé még nem vették fel, de már egyre nagyobb hóbort ilyen cicát tartani otthon.
A
Szfinx a kopasz macska. Genetikai hibaként mindig is születtek kopasz kismacskák, azonban a felnőtt kort nem érték meg. Egy kanadai tenyésztő nagy gonddal felnevelt egy ilyen kiscicát néhány évtizede, s ő lett a kopasz macskák őse. Nyúlánk, pocakos, kissé görbének tűnnek hosszú lábai, leginkább az egyiptomi fáraók macskáira hasonlít, ezért is kapta ezt a nevet. Nyugodt természetű, kiegyensúlyozott macska. Szőrtelensége kissé érzékennyé tette lelkileg. A felnőtt macskán sincs szőr, csak feszes bőre van. A fején és a farkán azonban pihék találhatók.
Rövid szőrű, nyúlánk, hosszúkás fejű cicafajta a Sziámi, aminek egyetlen különlegessége van: füle, farka, arca és manca teljesen fekete, másutt világos színű a szőre. A keleti templomok királyi macskája volt már évszázadokkal ezelőtt is.
Ma a macskák királynője: manöken alkatú, kényes járású, lenyűgöző az intelligenciája, rendkívül temperamentumos, túlcsorduló hűségét azzal is kifejezi, hogy mindenhova követi a gazdáját, szinte egy perc nyugtot sem hagy neki. És mindenbe belekotyog. Rekedtes, kellemetlenül csengő hangját bizony meg kell szokni.
Nagyon régi és mégis új macskafajta. Ő a
Szingapúri. A délkelet-ázsiai nagyváros, Szingapúr környékén már évszázadok óta vadon él. Főként a csatornákban és mocsarakban tanyázik, az ott élő rágcsálókkal táplálkozik. Az átlagosnál kisebb termetű, zömök, izmos testű, kerek fejű, hosszú fülű. A szőre selymes és rövid. Amerikai turisták fedezték fel mint macskakülönlegességet és 30 éve ők kezdték tenyészteni. A színe tarka, mert a szőrszálain sárga, barna és fekete színsávok váltakoznak. A vad ősök vére folyik az ereiben, ezért rendkívül gyanakvó, de csendes, kedves állat és meghálálja a szeretetet és az ételt. Alapszíne: elefántcsontfehér, a szőrszálak vége sötétbarna.
Közepes termetű, nyúlánk, félhosszú szőrű macskafajta, tulajdonképpen az Abesszin macska hosszabb szőrű változata a Szomáli macska. Jellemzője, hogy ék alakú fején széles, nagy fülek ülnek, mandulaszeme vagy zöld vagy borostyánsárga. Az afrikai Szomáliához semmi köze.
40 éve amerikai tenyésztők fejlesztették ki.
Jóságos természetű, nagyon szelíd, halk szavú, intelligens és érzékeny állat. A gazdájához minden macskánál jobban ragaszkodik. Azt mondják rá, hogy kutyahűsége van.
Világosbarna bundájú, hosszú szőrű macskafajta a
Tiffany. Jellegzetesssége, hogy a felnőtt macskák szeme aranyszínű. A kicsik kávébarnák és csak később sötétedik meg a szőrzetük. Ősük a Burma macska volt, annak a hosszú szőrű változatai. Amerikában lett nagyon népszerű az elmúlt évtizedekben. E fajtánál a kandúrok is nagyon gondos és odaadó szülők. Bár a vérükben van a kóborlási hajlam és igen messzire is képesek elkóborolni, mégis nagyon hűségesek az emberhez. Csak a bezártságot tűri nehezen.
Szögletes fejű, előre hajló fülű, közepes termetű, nyúlánk, hosszú, vékonyodó farkú cica. Tonknak vagy Tonkininek is nevezik, de semmi köze a Kína és Vietnám közötti Tonkini-öbölhöz. Amerikában született a sziámi és a burma macska keresztezéséből. Különlegessége, hogy mind a két fajta jegyeit hordozza magában.
Rövid a szőre és az testhez simul. Testfelépítése erőteljes, mégis nagyon elegáns. Önálló és magánakvaló cica, nagyon szeret mászkálni, kóborolni, s ebben nem tanácsos nagyon korlátozni.
Kétféle is sétezik. Az eredeti
Török Angóra Törökországban él, hosszú a szőre, közepes termetű és mindenféle színben előfordul, a fehér mellett a vörös is nagyon kedvelt. A kitenyésztett változat csak fehér, ugyanúgy néz ki, mint az ős, csak talán még hosszabb a szőre. A farkán például már-már tollszerű.
Pedig nem mindegyiknek volt török az őse. Angliában például török ős nélkül is ugyanilyen cicákat tenyésztettek ki. Az angórát gyűjjtőnévként is használják a hosszú szőrű, fehér cicákra. A név a török főváros, Ankara nevéből származik.
A Vadmacska Európa erdeiben, hegyvidékein ma már igen kis számban tal
álható, vadon élő macskafajta.
Sokkal nagyobb termetű és erősebb, mint a házimacska. Hossza eléri az egy métert, amiből 30-30 centi a tompa végű, egyenletesen dús szőrzetű farok.
Világos foltjai vannak a torok tájon és a hason. A kandúrok súlya eléri a 10 kilót is.
Faodvakban, sziklarepedésekben él, szürkületkor vadászik, nem ritkán a kisebb őzeket is megtámadja. Halálos ellensége az ember, a vadászkutya, a farkas, a hiúz és az óriásbagoly, az Uhu. Nem szelidíthető és soha nem lesz belőle házi cica.
